Az indulás

Késve indulok neki az útnak, bár a fejemben már hetekkel ezelőtt megszületett a gondolat, le kell szoknom a fűről. Nem is ez az, ami gondot okoz, hanem az, hogy a gondoloatot nem követte SOHA egy határozott döntés. Még magam sem tudom, mit akarok elérni, csak kiiktatni a mindennapjaimból, vagy többet nem hozzá nyúlni. Igazából a döntés azért sem született még meg, mert erre sosem tudtam magamnak válaszolni.

A dilemmáim:

1. Az biztos, hogy az út, amin végig szeretnék haladni, nem engedi, hogy az életem része maradjon ez a szokás, viszont ugyanakkor úgy vagyok vele, hogy amíg nem okoz gondot, miért ne?! Gondot ugyan nem okozott - úgy érzem legalábbis - eddigi életem során, viszont azt tudom, hogy nagyon nagy mértékben nyúltam moxihoz a feszültségek levezetésére; de ugye, mint tudjuk, ez csak a felszínen kezeli a stresszt, a lelkem mélyén ugyanazok a folyamatok zajlanak le újra és újra, ha valami nyugtalanítóra kerül sor az életemben. Persze azt érdemes tisztázni, hogy nem ez volt feltétlenül az egyetlen módszer, amit ilyenkor igénybe vettem, viszont, ha ezeket a nekem nem tetsző folyamatokat meg akarom változtatni, a rendelkezésemre álló egyéb alkalmazott módszerek határozottan elutasítják ezt a fajta életmódot, amit a szívás hoz magával.
2. Ugyanakkor nem szokásom inni, tehát míg a környezetemben élők a hétvégi buliban vagy csak simán munka után otthon meg-megisznak 1-1 pohárkával, állíthatom, hogy majdnem mindenki körülötem. Ez persze nem mentség, meg nem mintha valaha is konformistának tartottam volna magam, szóval ez ebben a formában, mint indok / mentség, nem játszik.
3. Emelett a barátaim, akikkel napi szinten kapcsolatot tartok. Na hát, az ő életüknek szerves része a fű, ugyhogy nem is ecsetelem a továbbiakban, mi történik akkor, ha velük találkozom.

A probléma: nem tudok nemet mondani, eddig legalábbis nem ment.

A megoldás: megtanulni nemet mondani azokban a helyzetekben, amikor a szmókkolás lehetőségével szembe kerülök.
Na ez a nehéz, és főleg úgy, hogy továbbra sem sikerült eldöntenem, hogy teljes leépítés vagy megengedek magamnak helyzeteket, amikor úgy gondolom, hogy ez belefér nekem.